Méntelek első említése csaknem 600 évvel ezelőtt történt Zsigmond király kunoknak írt levelében,
ahol „Chederhamka” azaz Csődörhomoka néven illeti. Létezett Aranyhomoka vagy Cethal elnevezése
is. Méntelek neve eredhet a Mizsén állomásozó katonák lovainak szálláshelyéből, vagy egy másik
legenda szerint ezt a területet egy csikóért adták el egy „nemös embörnek”.

Méntelek Kecskemét külterülete, Kecskeméttől 11 km-re, Lajosmizsétől 6 km-re fekszik. Benei úttól
nyugatra eső része homokos terület. Ezt a területet a város elöljárósága vagyontalan emberek között
osztotta szét, akik valóságos csodamódon néhány év leforgása alatt szőlő és gyümölcskertté
változtatták a hasznavehetetlen földet. Ezek a szerény, szorgalmas emberek már szerették az iskolát,
a könyveket, és olvasgatták a Bibliát. Lassanként szükségét érezték az Isten igéjének alapos
megismerését is. Ünnepi alkalmakkor a Benei út mellett lévő iskolában gyűltek össze, amikor a
városból kiküldött lelkész úrvacsorát is osztott közöttük. A budapesti baptista felekezet részéről is
állandósulttá vált prédikátor kiküldése. Nagytiszteletű Mészáros János (1848-1916) kecskeméti
lelkipásztor fogalmazta meg, hogy „Ménteleken templomnak kell épülni”.

1911. július 8-án hajnali 2-kor irtózatos földrengés rázta fel álmából Kecskemét lakosságát. Ha még 5
percig tart a földmozgás, minden épület összeomlik, maga alá temetve az alvó embereket. A puszták
lakói is átélték a veszedelmes éjjelt, azonban a félelmetes időben a hívő lelkek megérezték az isteni
gondviselés csodálatos erejét; a lakosság testi épsége sértetlen maradt. Kis idő elteltével elindultak a
helyreállító munkálatok. A hívek kecskeméti templom kerítésének hatalmas köveit vitték Méntelekre,
a református templom megépítésére. (E kövekből egy maradt meg, melyet később beépítettek a
templom épületébe.) A templomépítés terve az 1914-ben kezdődő I. világháború miatt egy időre
füstbe ment.

1919-ben a méntelekiek kérésére a tanácsköztársaság vezetősége engedélyt adott havonta egyszer
megtartható istentiszteletre. A templomépítés tervét elölről kezdték, amikor a reformátusok lelki
temploma már újjáépült. 1925-ben dr. Ravasz László püspöki körútja alkalmával Méntelekre is
ellátogatott. Fogadtatásának ünnepségére összefogtak a hívek. Ezen összefogás folytatódott a
templomépítésben is. Volt, aki földet adományozott a templom helyének, volt, aki téglát adott,
mások a munkálatokban segítettek. Volt, aki a horgolt terítőt készített, vagy aki a szószékterítőt
hímezte. A padok, a harang is adománygyűjtés folytán készülhettek el.

Az alapkőletételi ünnepségen a 109. Zsoltár 27. verse hangzott el: „Hadd tudják meg, hogy a Te kezed
munkája ez, hogy Te cselekedted ezt Uram!” A templom felszentelése 1930 őszén történt.

Ünnepélyek jövedelme, perselypénzek, önkéntes adományoknak köszönhetően a lelkészlakás is
készen várta a lelkipásztort, akit Csikay Kálmán személyében választottak meg, és iktattak be 1935
decemberében.

forrás: Bekéné Bíró Terézia naplója